Más országokban a samponozás az 1930-as évek elején kezdődött. A samponozás előtt az emberek főként szappant, mosószert és mosóport használtak a fejbőr és a haj tisztítására. Később a kókuszolajos szappant használták folyékony sampon készítésére. A szappan{4}}alapú samponoknak azonban számos hátránya volt, különösen kemény vízben. A kálium-zsírsavakból készült szappanok ragacsos csapadékot képeztek, amikor kalcium- és magnéziumionokkal találkoztak a kemény vízben, és nehezen öblíthető le a hajról. Ezenkívül a szappan{7}}alapú samponok ragacsossá, fénytelenné és nehezen fésülhetővé teszik a hajat.
Az 1940-es évek elején megjelentek a nátrium-lauril-szulfátból készült folyékony emulgeált samponok és krémes emulgeált samponok. A szappanhoz képest a samponnak számos előnye van: erősebb habzó és tisztító erő, gazdag habot hoz létre még kemény vízben is; könnyebb öblítés anélkül, hogy szükségtelen üledék vagy maradvány maradna; és gyengédebb, mint a szappantermékek.